Régebben már megmutattam a kezdőállapotát leendő olvasófoteleimnek, azóta boldogan jelenthetem, hogy majdnem teljesen elkészültem, ebből a 80% úgy jön ki, hogy az egyik teljesen kész van, a másik meg kicsit több mint félig, de mivel az egyik már tökéletes, ezért már bátorkodom megmutatni őket, és leírni a munkafolyamatot.
Úgy kezdődött, hogy adott volt két darab pár éve “nagyszerű” “szakemberek” által “felújított” és baromi ronda zöld műbársony üléssel megáldott fotel a családi nyaralószerűségben.
Az első lépés az volt, hogy leszereltem a négy csavarral a szerkezethez erősített ülést (rétegelt lemez+szivacs+kárpit), majd egy roppant áldozatkész barátnőmmel együtt elkezdtük a két szék lakkmentesítését…
A lakkozásról azt kell tudni, hogy volt egy jó régi, általam atom-lakknak elkeresztelt réteg, melyet pár évvel ezelőtt kb tisztítás-csiszolás nélkül sikerült a “mestereknek” újralakkozniuk… hát esztétikusnak nem volt esztétikus viszont annyira masszív volt, hogy ketten egy nap alatt (!) egy széket sikerült teljesen és a másikat úgy negyedéig lakkmentesíteni, mindezt szép nagy konyhai késekkel felszerelkezve tettük (amúgy a módszert egy épp odatévedt faesztergályos is jóváhagyta, meg csiszolással amúgy sem mentem semmire, próbáltam).
Ezek után jött a csiszolás, majd csiszolás finomabb papírral. Ezek után fehér Trinát univerzális alapozóval alapoztam, majd ezt is csiszoltam, és újra lefestettem, immár egy másik barátnőm segítségét igénybe véve. Ekkor tulajdonképp a váz el is készült. (Az egyik széké, a másik még csak az alapozás fázisig jutott, de most hogy végre ő is a városba érkezett Erdélyből, be tudom végre fejezni)
Ezek után kezdődhetett a hercehurca az ülés körül…
Először lebontottam az eredeti kárpitot, ami egyszerűen szögekkel volt rögzítve, majd megállapítottam, hogy a szivacs ami a lemezre van ragasztva, szürke, és milyen nagyszerű ötlet lenne kimosni. Nem volt, de kimostam. A szivacs tiszta lett, az egyik lemez felázott, a másik nem, viszont kb egy hét után észrevettem, hogy az viszont bepenészedett, szóval aztán szedhettem le a szivacsot, moshattam egy órát, majd vehettem egy négyzetméter rétegelt lemezt (9 mm-est, 3100 Ft körül volt, egy Allé közelében lévő faáru boltban). Amúgy a két székre kevesebb is elég lett volna, de folyamatban van egy másik szék-projekt is, így ebből négy szék ülése fog elkészülni reményeim szerint, így már nem is olyan drága.
Miután hazaküzdöttem magam a tömött buszon egy nm rétegeltlemezzel, életemben először kezembe ragadtam a dekopírfűrészt, és miután a régi ülést körberajzoltam, kivágtam az újat.
Véletlenül betévedtem egy méteráruboltba, ami épp zárás előtt volt, ezért -40% volt mindenre, így vettem 500 Ft-ért 60 cm anyagot egy nagyon szép bordó textilből.
Az ülésre ragasztottam a szivacsot, és ekkor nagyon ideges lettem, mert otthon a kapocsbelövőben nem volt kapocs, és nem találtam se szöget (vagy túl hosszú volt, vagy túl rozsdás), se kalapácsot (ami a kertben volt…), viszont már nagyon türelmetlen voltam… másnap szöggel, kalapáccsal és férfierővel felszerelkezve nekivágtunk a dolognak, és ketten vagy háromnegyed óráig kalapáltunk… nem volt túl hatékony, viszont végre láthattam az első ülést.
Utána került kapocs is, szóval a második ülést már azzal készítettem, nagyjából 10 perc alatt, és az előtte készített ülés anyagát is kicsit szorosabbra húztam. Az első ülés nem lett túl professzionális, dehát első próbálkozás, ha ülünk rajta, akkor meg úgysem látszik.
Még nem a jövendőbeli helyükön fotóztam le őket, de ha majd oda kerül, azt is meg fogom mutatni. És végül egy biforáftör fotó:
