Utolsó blogposztom lassan négy éve íródott, szóval erős kétségeim vannak azt illetően, hogy egyáltalán tudom-e hogyan kell ezt a blogírás dolgot csinálni. Arra gondoltam, annak érdekében, hogy a dolgok kontinuitását ne szakítsuk meg, ott folytatom, ahol abbahagytam: a pasaréti lakásom felújításánál. SPOILER ALERT: azóta elköltöztünk 😀
Mint az a korábbi bejegyzésben látszott, a lakás elképesztően lerohadt állapotban volt, mivel korábban önkormányzati bérlakás volt, és a szomszédok sztorijai alapján egy alkoholista nő és a félbűnöző pasija laktak benne. A nő a történetek szerint néha a lakás előtti füves területen fetrengett félmeztelenül részegen, majd egy ponton állítólag elűnt, ezek után pedig a pasi hajléktalanoknak adott ki a lakásban matracokat. Legalábbis ilyen történeteket regéltek a szomszédok. Persze ezt mi mind nem tudtuk, mikor megvettük egy ingatlanforgalmazó cégtől a lakást.
Egy kis emlékeztető az eredeti állapotokról (a korábbi posztot ITT találjátok):
Első terveim alapján két hálószobát alakítottam volna ki, és egy nappali-konyhát, de aztán jobb belátásra tértem, és a lakás adottságait figyelembe véve arra jutottam, hogy elég lesz egy nagyobb hálószoba, melyet a nappali-konyha-előszoba-ebédlőtől egy üveges-térelválasztós ajtó megoldással választok le. Emögött a fő megfontolás az volt, hogy a hálószoba délkeleti tájolásával nagyon világos volt, ám a nappali-konyha rész ablaka a relatíve közelben lévő szomszéd házra nézett. Ezért a nappali részt úgy lehettett sokkal világosabbá tenni, ha az üveges térelválasztóval lehetővé tettem a fény akadálytalan áramlását. Ezáltal amúgy a térérzet is sokkal jobb lett.
Három év ottlakás távlatából azt tudom mondani, hogy a koncepció tök jó volt, de a homeofficeolós covid élettel a 2019-es tervezéskor nem kalkuláltam, és azért volt pár alkalom, mikor Isti meetingelt én meg true crime documentary-t néztem a nappaliban, és jobb lett volna, ha egy jobban hangszigetelő valami van a két szoba között. 😀 Ennek ellenére a fényügyi adottságok miatt most sem csinálnám máshogy ezt a megoldást, de költözés után az új helyen újfajta módon értékelem az ajtókat (főleg mivel beköltözés után hat hétig még itt sem voltak). Ezt a térelválasztót kedvenc asztalosom, Endre készítette, örök hála neki ezúton is!
Visszatérve a felújításra: először kiszedtünk minden létező falat, aztán kiszedtük az egész padlót is kb 20 cm mélységben. Aztán kiszedtük az összes ablakot és a rémes rácsokat is.
Először az ablakok kerültek be, ez már elég nagy változás volt, végre már nem volt „a börtön ablakába soha nem süt be a nap” érzése az embernek. Az üveges biztonsági bejárati ajtóm Erdélyből érkezett <3 Aztán nulláról új rétegrendet csináltunk a padlón, előtétfalat tettünk a határoló falakra (részben a hangszigetelés miatt, részben hogy a totál görbe falakat kiegyenesítsük). A mennyezet is annyira hullámos volt, hogy végül álmennyezetet is építettünk. Volt teljes villany- és vízszerelés, szóval röviden és velősen megfogalmazva tégláig visszabontottunk, majd újraépítettünk mindent, a külső falakon kívül semmi nem maradt érintetlenül.
A földre fehérre pácolt svédpadló került. A fürdőben mikor megláttam az Equipe egyik csodaszép csempéjét, elvesztem, és tudtam, hogy erre van szükségem. Ehhez választottam egy csendes cinkost a Cifre burkolatai közül, ami szépen ellensúlyozta a mozgalmas, sötét színű Equipe csempét, ami egyértelműen a fürdő fókuszpontja volt.
A lámpák szempontjából én már régóta rá vagyok pörögve a sárgarézre, szóval ezt sok helyen behoztam, és a másik kedvenc kiegészítő, teret mélyitő színemmel, a feketével kombináltam (oké, tudom a fekete nem szín, de akkor is szeretem 😀 ). A lakásból elsők között a konyha fogantyúk voltak meg, ami pedig fekete-réz és a kedvenc részletem talán az egész lakásból, de ez már a következő poszt témája lesz szerintem 😀