Az utóbbi időben egyre több nádazott bútor bukkant fel az inspirációs forrásaim között, így azt kellett megállapítnom, hogy bár a nádazott bútorok soha nem mentek ki igazán a divatból – mivel inkább egy klasszikusról beszélünk – de most mindenképpen reneszánszukat élik.
Mint szorgos guglizással kiderítettem, a nádazott bútorok anyaga ugyanabból a növényből (rattanpálma) készül, mint a rattan bútoroké, viszont míg a köznyelvben rattanként ismert anyag (teli nádszövet) elsősorban a növény belsejéből készül, addig az általam nádazásnak nevezett módszernél a növény héjából készített lukacsos anyagot használják.
Az anyagot a 17. században kapták fel a bútorkészítésben, amikor székeket, padokat, ágyvégeket borítottak vele. A 20. század elején pedig olyan modern bútorok készítésekor is felhasználásra került, mint a Thonet klasszikus Hoffmann széke, vagy mint Breuer Marcell ikonikus krómvázas Cesca széke.
Lévén természetes anyag, nagyon egyszerűen melegséget tud csempészni a terekbe, könnyen társítható fával. Nagyon sok stílusba illeszkedhet, a bohém terek különösen könnyen fogadják, de szinte bármilyen szenárióban megállíják a helyüket ezek a bútorok.
Nézzünk pár példát. A legegyszerűbben székek formájába tudjuk őket becsempészni a lakásba:
Ha egy kicsit nagyobb falatra vágyunk, jöhetnek a komódok, tálalók, éjjeliszekrények, sideboardok, amikkel akár a hálószobát, akár a nappalit feldobhatjuk.
És végül, de nem utolsósorban jöjjenek az ágyháttámlák. Annyira szépek!
Remélem megjött a kedv 🙂