Amikor nem lakberendezek – áprilisi olvasmányok

Az egyetem öt éve alatt annyi jogszabályon meg tankönyvön kellett átrágni magam, hogy szépirodalmat olvasni már nem maradt lelki erőm. Egyetem után viszont újra barátkozni kezdtem a könyvekkel. Először rövidebb meg könnyedebb olvasmányokkal kezdtem, hogy újra hozzászokjak a betűkhöz, aztán már nagyobb falatoknak is neki mertem állni. Szerintem úgy fél éve napi rutinként próbálom kezelni az olvasást, ami elég sok kiolvasott könyvet eredményezett, én pedig újra rákaptam a dolog ízére.

Áprilisban különösen sokat olvastam, ugyanis kicsit lebetegednem, aztán meg kiment a bokám múlt szombaton, szóval elég sok időt töltöttem ágyban. Igazából a legmeghatározóbb élmény mostanában az életemben az olvasás újrafelfedezése volt, sokszor nem is volt máshoz kedvem, csak ahhoz hogy olvassak. Nem akatam hát ezt magamnak megtartani, és hátha másnak is meghozom a kedvét, sorakozzanak hát itt az elmúlt hónap olvasmányélményei:

1. D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője

A könyvet lomtalanításon szedtem össze – ez az egyetlen kapocs ebben a bejegyzésben a lakberendezéshez – Viki barátnőm pedig azt mondta jó és érdemes elolvasni, szóval nem sokkal később bele is vágtam.

Sokáig szerintem nem fogtam fel, az első világháború mennyire megrázta az addigi világrendet nemcsak politikai, de lelki szempontból is, és hogy milyen mélyreható következményei voltak filozófiai, művészeti és ideológiai szempontból is. Persze, tanultam róla nem csak történelem de művészettörténet órán is, de szerintem igazán akkor esett le a tantusz, hogy mit is jelentett ez valójában, amikor meghallgattam egy ZSENIÁLIS podcastet* az első világháborúról, amit mindenkinek ajánlok, aki tud angolul. Dan Carlin annyira plasztikusan ragadja meg és adja elő a témát, hogy többször elsírtam magam az amúgy 23 órás podcast hallgatása közben.

Valahol ez a könyv is a világháború utáni új helyzettel próbál valamit kezdeni: Lady Chatterley férje, Clifford nyomorékként tér vissza a háborúból, lelkileg viszont nem is megtörve, hanem kiüresedve. Látszólag tevékenyen ám valójában céltalanul tölti napjait, a feleség pedig egyre inkább hiányolja a nagybetűs Életet napjaik folyásából, a szenvedélyt és a mély érzelmeket, a valódi mélységeket és magasságokat. Itt jön képbe a szerető, a többi pedig legyen titok, és inkább olvassátok el!

Az 1928-as könyv amúgy évtizedeig tiltólistán volt pornográfia vádjával, és bár valóban van benne néhány explicitebb jelenet, de szerintem a 21. században a csapból is folyó szexualitás miatt már más az ingerküszöbünk, szóval a széplelkűek is nyugodtan belekezdhetnek.

*A podcast pedig a Dan Carlin’s Hardcore History, az első világháborúról szóló részek pedig a Blueprint for Armageddon címen futnak, és bár én a Castbox alkalmazásban hallgattam, de ahogy most látom, fent van youtube-on is, szóval hajrá! Olyan mintha a nagypapád mesélne esti mesét olyan értelemben, hogy magával ragadó izgalmas és átélhető, de közben valóságos és nagyon informatív.

2. Závada Pál: Jadviga párnája

Ez a könyv mikor még otthon laktam a szüleimnél mindig olyan helyen volt a könyvespolcon, hogy belevésődött az emlékezetembe, és bár nem tudtam róla túl sokat, de már a könyv címe is olyan szépen csengő volt, hogy évek óta rajta volt a képzeletbeli elolvasandó könyveim listáján.

Naplóformában írt családregény, az 1900-as évek elejétől követhetjük nyomon a szerelmi bonyodalmakat. A háttérben itt is befigyel az első világháborús világégés, egy kis szlovák szeparatista szervezkedés, majd később a kommunista besúgóhálózat, de a központi téma Jadviga, akit a párnája is jobban ismer, mint a férje.

Bár rendkívül élveztem a könyvet, nyelvileg és szerkezetileg is nagyon tetszik, illetve teljesen le is kötött, de amit ki kell emeljek, az mégis az, hogy mennyire rosszul vagyok Jadvigától. A legrettenetesebb könyv főszereplő számomra Bovaryné volt, és Jadviga szerintem a magyar Bovaryné. Lövése sincs, mit akar, szenved és szenveleg mert nincs jobb dolga, közben pedig mindenki életét tönkreteszi maga körül. Az ilyen nőktől óvja meg a Jóisten a férfiakat.

 

3. Nadia Murad: Az utolsó lány

A Jadviga párnája után azt éreztem, hogy nyelvezetileg valami könnyedebb dologra vágyom. Tematikailag sajnos nem sikerült lazább könyvet választani, ugyanis a szexuális kicsapongásról a rendszerszintű szexuális erőszak és népirtás témájára sikerült áttérni.

Nadia Murad egy évvel fiatalabb nálam, és olyan borzalmakat élt át, amit senkinek nem szabadna. Irakban született a jazídi kisebbség tagjaként (egyistenhívő vallásukat az Iszlám Állam pogány vallásként tartja számon), és mikor az ISIS 2014-ben elfoglalta a területet, ahol éltek, a férfiakat és az idősebb nőket halomra lőtték, a fiatal fiúkat modern janicsárként átneveték illetve élő pajzsként használták, a fiatal lányokat pedig szexrabszolgaként adták-vették.

Nadiának sikerült elszökni fogvatartóitól, azóta pedig történetét mesélve próbálta felhívni a figyelmet az Iszlám Állam által elkövetett borzalmakra, emberi jogi harcát elismerve pedig őt jutalmazták a 2018-as Nobel békedíjjal.

Ez a könyv a maga valóságosságával rettenetesen megrázó és szívfacsaró olvasmány, életkorunk hasonlósága miatt valahogy még közelebbinek éreztem a történetet. Mindenképp érdemes elolvasni, a téma nehéz, de a nyelvezet hétköznapi, tehát ilyen szempontból könnyen lehet vele haladni.

4. William Golding: A legyek ura

Szerintem ez a könyv kötelező/ajánlott olvasmány egy csomó helyen, így már ezer éve cikinek éreztem, hogy én nem olvastam. Most behoztam a lemaradást.

A történetet nagy vonalatban ismertem, gondolom a többségnek nem kell bemutatni. Örülök hogy elolvastam, szép leírása a minden ember lelke mélyén rejtőző sötétségnek és kegyetlenségnek, az ellenőrzés nélküli hatalom személyiségtorzító hatásának és a szabályok társadalomfenntartó erejének.

Igazából mind a négy könyvet ajánlom olvasásra, más-más okokból, de mindegyik maradandó élmény volt.

A következő hónap mit tartogat? Fél úton vagyok Cormac McCarthy Véres délköreiben, utána Szabó Magda jön, utána pedig Márait szeretnék olvasni. A fentiek közül ti melyiket olvastátok, melyiket és miért szerettétek/nem szerettétek? Mit ajánlanátok az olvasandó könyveim listájára?