Akik már régebbóta követik a blogot, találkozhattak már EZZEL a hálószobával, mely ugyanannak a lakásnak a része, mint mai posztunk alanya. Mindkét szoba nagyon élénk színekkel volt kifestve, funkcióik sem voltak teljesen tisztázva, és a bútorok többsége felett is eljárt már az idő.
Így keresett meg Zsuzsa, a kedves tulajdonos – akivel azóta jó barátságba kerültünk-, hogy frissítsük fel egy kicsit a dolgokat. Ebben a szobában egy nagy gardróbszekrény, egy túl apró íróasztal és egy kényelmetlen heverő volt. Mivel van a lakásban egy másik szoba, melyet gardróbnak neveztünk ki, azért az itt lévő óriásszekrény átkerült oda. Így a szoba funkciója egy vendég- és otthoni dolgozószoba lett, az ehhez szükséges feltételeket és otthonos, kellemes hangulatot kellett hát megteremteni.
A kiindulási alapunk ez volt (az ágyon már a szekrényből kipakolt ruhák halmozódtak):
A falat egy Zsuzsa által választott, kellemes, meleg árnyalatra festettük. A a heverőt az “új” gardróbszobából hoztuk át, ahol eredetileg volt, az eddig itt lévő pedig el lett ajándékozva. A régi apró íróasztal helyett egy szép nagy asztallapos darab került be, de megtartottuk a “könyvtári” asztali lámpát, ami szépen illesztkedik a szoba többi zöldjéhez. Az írósztali széket az én szomszédomtól szereztük, aki éppen ki akarta dobni a lomtalanításon 😀 Egyébként nekem is ilyen az íróasztalszékem, csak átkárpitozva és nagyon szeretem, nagyon szép a formája és emellé kényelmes is.
Zsuzsa időközben ráérzett a stylingolásra, így ezeket a polcokat már teljesen ő rendezte be könyveivel és kiegészítőivel, melyekből néhányat együtt válogattunk:
A heverő köré kárpitoztunk, hogy melegebb, kuckósabb legyen a hatás. Méretre vágott osb lapokra ragasztott 2 cm-es szivacsok és Ikeás függöny (jó vastag, kárpitanyagnak is megteszi ilyen ritkábban használt területre) volt az alapanyag. Az ágy körül lévő képek többségét én fotóztam (de nem én találtam ki hogy ezeket tegyük ki!), és azért van személyes jelentésük Zsuzsának is, mert akkor készültek, mikor közösen kirándultunk Visegrád környékén egy nagyon szép téli napon.
Ez egy nem túl munkaigényes, ám annál látványosabb átalakulás volt, így egymás mellett különösen szembeszökő a változás:
És készült egy kép rólam is, mikor épp úgy teszek, mintha kéne valamit rendezgetnem a tökéletesen berendezett könyvespolcon:
