Csiszoltam, csiszoltam, csiszoltam, pácoltam, pácoltam, csiszoltam, pácoltam, lakkoztam, majd visszacsiszoltam, végül újra pácoltam, és máris kész lett!
Ez a jó sok órát kitöltő tevékenység éppen addig volt elviselhető, amíg a csiszolás, kétszer pácolás, csiszolás, és pácolás után úgy nem döntöttem, hogy milyen jó lenne adni egy kis fényt még a széknek, nosza lakkozzuk le! Ez egy rossz döntés volt. Az amúgy tökéletes széknek két lábát, meg még egy kis részét lelakkoztam, de annyira ronda lett (a feketére pácolt fán levegősen, repedezetten száradt meg a lakk), hogy vissza kellett csiszoljam ezeket a részeket és újrapácolnom. Na ehhez a részhez már egyáltalán nem fűlött a fogam, de mikor végeztem akkor végre nyugodtan hátradőlhettem és megcsodálhattam művem.
